A minap volt szerencsém Szombathelyen a Weöres Sándor színházban járni. A bejárat – a kultúra templomához illően – monumentális oszlopokkal rendelkezik, ünnepélyes hatást gyakorolva a belépőre – miközben a hatalmas LED 
információs tábla oda nem illőségével degradálja az épület érkezőre gyakorolt hatását, talán jobb lett volna nélküle (a kevesebb néha több ahogy szokták mondani).
A belső igényes, azt nem mondom, hogy nem mert bizony hazugság lenne – bár engem az emeleten a közeli mennyezet kicsit feszélyezett. A mennyezet architektúrája, fényjátéka egész izgalmas. A burkolatok minőségében, kivitelében sem találtam szemet szúró hibát (bár amikor télvíz idején a talpakból kicsöpög a hó lé akkor valószínűleg lehet csúszkálni). Kimondottan érdekes az emeleten található kiállítás, mely bemutatja a Szombathelyi színjátszás történetét (melyről nem is sejtettem volna, hogy ily színes).
A színház belsejéből hiányoltam a növényeket, voltak persze, de azok igénytelenül hatottak, minden bajuk volt, ami csak lehetett, tápanyag szegénység, fényhiány. Lehet, hogy ebben az esetben a tartósított virágok használata lett volna célszerű – persze ezek drágábbak, de igaziként hatnak és nem árt nekik ha nem kap elég vizet, vagy a takarító néni éppen túlöntözi(mivel nem kell neki semmi, kivéve néha letörölni a port róla, de ez a másiknál sem árt).
Két apróbb hibát tapasztaltam, kissé zavaró volt a földszinti színházteremben a lépcsőkbe ágyazott jelző fény, melyet az előadás folyamán a rossz irányzás miatt kékre festette a főként fehér ingbe bújtatott úriembereket, valamint az egyik lépcsőfok gondolom a vizuális szépség jegyében ívesen elfogyott a következő lépcsőfokban, de erre a lefelé haladó ember (jelen esetben jómagam) nem számítva, majdhogynem elvágódik, ha rosszul lép akár lábát ficamíthatja.
Az épület belseje feledtette velem a bejáratnál tapasztalt hibákat, van egy kimondottan szép épület melyre nincs rálátás, mivel egy eldugott kis utcácskában van, a bejárat mellett pedig „ócska, stílustalan” növényeket helyeztek. Félreértés ne essék, nem magával a Juniperus scopolorum ’Skyrocket’-tel van gondom hanem azzal, hogy egy reprezentatív helyre, amire ráadásul büszke is vagyok oda nem ilyet ültetek – hóteher alatt szétesik, elveszti habitusát, a jónép tucatjával ülteti ezt is sövénynek (besorolva azt a tuják közzé mondván örökzöld-örökzöld). Inkább valami nemesebb növényt mondjuk oszlopos tölgyet, ami a hely környezetét még inkább emeli.
A belső udvarra nagyon kíváncsi voltam, a belső igényességét látva, ugyanis fantáziám beindult, vajon mi fog ott fogadni. A kilépés óriási csalódással járt. A belső mészkő burkolathoz képest kint beton térkőt alkalmaztak (ráadásul két féle színt sötét- és világosszürkét), egy hatalmas csupasz fal volt mely három színben pompázott alul egy nagyon világoszöld utána pedig ez kétszer egyre fakóbban – ez valószínűleg a kivitelező és az átvevő hibája volt mivel a maketton még a zöld az sárga volt. A belső udvar három másik fala igényes burkolatot kapott
, de a rajta elhelyezett lámpák között még ferdén felrakottak is voltak, ráadásul a vezeték elrejtésével sem próbálkoztak meg
– a belsőhöz-igényességhez képest abszolút lehangoló. Az udvar növényzetét tuják alkotják műanyag fekete cserépben, mintha valamilyen virágkiállításról hozták volna őket
(a kiállítók a földlabdás tujákat szokták ilyen fekete cserépbe rakni és a tetejére mulcsot szórni az ideiglenesség miatt). Az udvaron mindemellett nagyon szép barna műanyag fonott bútorzat volt 
, érdekes és egyben igényes bárpult
szerűséggel, de az udvar közepén egy hatalmas kocsmai ernyő összehajtva, körülötte pedig a képeken is látható fém asztalok. Összességében az udvarban a sokféleség volt a zavaró két féle burkolat, és még a bentit nem is említettem, a háromféle falburkolat valamint a berendezési tárgyak sokfélesége.
Bízom benne, hogy ezt valamiféle döntéshozó is elolvassa, és elgondolkodik rajta, különös tekintettel arra, hogy immáron az önkormányzatnak saját parkfenntartó cége van mivel nem elégedett meg a Prenor 40%-os tulajdonlásával (ahogy a pletykák mondják). Erről valószínűleg majd még készül bejegyzés, mert emlékeim szerint valahogy karbantartottabb volt egy évvel ezelőtt Claudius városa.
